Megtörtént, lassan két hónapja házas lettem. Asszony, feleség, társ. Olyan volt, mint ahogy vágytam. Tele szerelemmel, örömmel, és hálával. Megtalálni az igaz társad hatalmas ajándék, és én raleltem. Nem volt nagy felhajtás, csak a család, na meg a madarak éneke. Nem kívánok többet ennél, amit elnyertem. 

Sosem fekszünk le haraggal, mindenre van megoldasunk. Hiszen szeretjük egymást, és ez óriási erő. Volt hogy nem hittem benne, aztán jött Ő, és megváltozott bennem valami . S minden reggel hálát adok ezért. 

Forró nyári júliusi nap volt. Az a tipikus szikkadt szöcskenyájas, délibábosan remegős, izzadságcseppek csillognak a bőrön érzős. Az iroda fülledt levegője rátelepedett a testekre. Mivel nem volt mit csinálnom, úgy döntöttem, hogy ránézek vajon lett e új találat. Ok, igen vannak...akkor nézzük ki írt. Ekkor láttam meg az üzenetét, és a férfit a képen. Kedves arcvonások, jófius öltözet, megfésült haj. 

Aznapra megbeszéltünk egy randit a Duna partra kora estére. Mivel nyár volt, és késön ment le a Nap, így igent mondtam az ötletre. Persze elsöre teljesen felhúzott, mert nem ott volt, ahol szerintem lennie kellett volna, De megtaláltuk egymást, és elhívott pizzázni, majd beszélgettünk, és én szokás szerint sokat magyaráztam mindenféléről. Utána kicsit sétáltunk, majd hazavitt. 

Késöbbi elmondása alapján azonnal bejöttem neki szexuálisan. Én meg élveztem a zenét, a lenyugvó Nap fényét, és a várost. Igy indult az igazi életem.

A második randin elmentünk a strandra

A Nap melege végig égette a föld göröngyeit, a táj remegve lebegett a horizont felett, és kövér izzadságcseppek öntözték az utcákat, és én neki kezdtem a munkának. Azon reggelen nem sejtettem, hogy találkozom azzal az emberrel, aki megmenti a lelkem. Az életem unalmas folyóként lassan hömpölygött, a mindennapok terhe nyomta a testem, és reménytelenség volt a kísérőm. Lassan felkészültem, hogy magányosan fogok meghalni, és a síromra senki nem vet virágot. Aztán jött a délután, a nyári este, és megtaláltuk egymást a kavicsok között, és egymásba kapaszkodtunk, beleugrottunk a testünk és lelkünk medencéjébe. Nem volt kérdés, hogy ami köztünk van az jóval több egyszerű vonzalomnál, szexuális vágynál. Mert amikor egymásra nézünk, akkor a Férfit és a Nőt látjuk. És ez sokkal több mint külsőségek. Számomra Ő a legférfibb férfi, aki biztonságot ad nekem, akinek a vállára hajthatom a fejem, és aki bárhol és bármikor képes nekem esni, akinek a keze és a szája a legmagasabbra repít. Maga a szerelem.

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

Más nem is kell mondanom

Valószínüleg magányos macskás szingli csajként..izé nőként fogom befejezni az életem. Majd ülök a karosszékemben és simogatom cirmikét miközben a konyhában kotyog a kávé. Kinyúlt pólómban kimegyek érte, beletöltöm majd egy csorba csészébe, és  lassan megiszom, nem foglalkozva azzal, hogy cseppeket hagy a ruhámon. Elvégre akkor már, ahogy addig is ,senkit nem fog érdekelni. Lesz egy cserepes növényem is, ami valószínü nem fogja megélni a második nyarat

Ádám jobbra  húzott, és küldött egy szívet. Legtöbbször így indultak a kapcsolataim, meg a kapcsolat kezdeményeim is, amik  aztán elhaltak, mint a tiszavirág, és én ott maradtam az emlékeimmel. Ádámban a szeme fogott meg, a tekintete, ami barátságosan meredt bele a végtelenbe, és az, hogy képes volt kerek mondatokban megfogalmazni vágyait, ami manapság ritkaság, és értékelendő tulajdonság. Ádám emellett kitartó is volt, hüséges pulikutya módon érdeklődött felőlem, miközben rajongó szavakkal fejezte ki érzéseit, melyet tekintetem és ajkaim látványa okozott neki. A dolgok tehát mentek a maguk helyes útján, és én már terveztem is a lakodalmi menüt ezerrel, na meg a gyerekeink nevét 

Aztán találkoztunk..vagyis előtte azért lecsekkoltam a legfontosabb kérdést, hogy van e kutyája, mert nem vagyok kutyabarát, és a kutyák sem penibarátok, vagyis ez egy nem békés kapcsolat, ezért aztán érhető, hogy ez ügyben puhatolóztam...és akkor Ádám közölte, hogy van kutyája, de megpróbálja arra a napra máshová tenni.. Na gondoltam akkor legyen, találkozzunk, de előtte azért kikötöttem, hogy ne másszon rögtön rám, hanem kezdjünk beszélgetéssel., és teázással, amihez kekszet rágunk. Erre közölte, hogy biztos nem fogja kibírni, hogy ne ugorjon rám 5 perc után mert bla bla bla....nos tényleg nem bírta ki, vagyis 10 percig bírta, és azt a tíz percet arra használta, hogy szidja az intézkedéseket, illetve hogy leszólja a munkám, hogy aztán  rám másszon a kanapén, és a hosszú ujjaival keresssen erogén zónát, miközben harapdálja a fülem, és a világ legszebb hangján kérlel..igen a hangja az tényleg nagyon szép volt, olyan nyugtató. kellemes...na meg a szeme, igen még az is szép volt, szép formájú...de közben haragudtam rá, nem akarta az agyam, azt amit  a szívem diktált, és lassan lefejtettem a vállaimról, illetve keblem halmáról a kezét, és határozottan nemet mondtam neki.

Ádámmal egy baj volt...egyetlen egy baj. Hogy erősen dohányzott

Sosem próbáltam meg kétszer ugyanazzal. Ha valamit lezártam, akkor azt örökre lezártam, és beledobtam a lakatkulcsát a tengerbe.

Most mégis megpróbáltam..hogy hátha most majd megéri újra nekikezdeni, újra megpróbálni.

Róbert vállalkozó, lakberendezéssel foglalkozik, negyven feletti, de nincs közel az ötvenhez. Középmagas, magát fiatalosnak vélő, és egyébként az is, tehát nem az volt hogy megjelent egy vénember típus.

Az első próbálkozás tavaly nyáron volt, amikor a forró napsugarak leégették rólunk a ruhát, és a testünk felhevülve várt. Az én testem speciel nem, mert az tökéletesen rendben volt, és legkevésbé vágyott nyári kalandra, meg arra hogy reggel felébredve mikor oldalra néz akkor ne tudja hogy ki is az ott..

Róbert azonban jött, és elkezdett udvarolni, üzeneteket írni, türelmetlenkedni (nem voltam otthon) és úgy éreztem hogy talán érdemes lenne találkozni.

Róbert írta, hogy alig várja, de reméli, hogy nem vagyok dagi, mert neki azok nagyon nem jönnek be, és itt sűrű káromkodás felhők érkeztek kelet felöl, és én ledöbbentem, mert rájöttem hogy én már majdnem találkoztam ezzel a férfival, csak mivel bevágta a hisztidurcát így inkább nem..

Mindenesetre írtam neki, hogy ahogy a képeken is látja nem vagyok egy manöken, és semmi kedvem ahhoz hogy bunkózzon. Erre kicsit visszavett a lovakból, és megnyugtatott, hogy jól nézek ki, és édes vagyok, és alig várja.

S akkor találkoztunk..

Nem lobbant fel a lángcsóva, nem bizsergett be, és nem csillogott a szeme sem fel. Ez az okés okés, semmi gáz vele, de valahogy mégsem az igazi  ez a lány számomra kifejezés ült rá az arcára. Ennek ellenére további randikat akart, meg vacsorát főzőtt nekem, de valahogy mégsem ment..nem volt az igazi, s ezt meg is mondtam neki, hogy ez így nem jó, ez kevés, amire megsértödött...

Mindenesetre tovább léptem, és most nemrég újra rámtalált, és megint megpróbáltuk és az eredmény nem változott, kivéve hogy nem vesztünk össsze...senkit sem lehet megmenteni, ha nem akarja...

12 éves voltam azon a forró nyári délutánon. 12 éves voltam, amikor először fogdostak meg. Farmerszoknyában sétáltam a strand felé, amikor egy nálam pár évvel idősebb srác rámarkolt. Onnantól fogva az életem újdonsággal bövült..a férfiak tekintetével, ami mohó cápaként tapadt az én fejlődő vonásaimra. Csillogó, vigyorgó tekintettel, ami végigstírölt miközben a vizes ruha rátapadt alakomra, a hangos röhögéssel, és füttyengetéssel, ahogyan miniszoknyában vártam a buszt..A legtöbb verbális és non-verbális jelzést ezekben az években kaptam..Akkor, amikor a testem lassan átalakult...Piszkos fantáziák szereplője lettem..izzadt kamaszfiúk fejében kezdtem el élni. Testé lettem...és elkezdtem vonzani az érettebb tekinteteket is..tudjátok a vén kecske is sót nyalna, és azokban az években én lettem a  só. ......

nehéz erről írnom, túlságosan mély sebeket szakítana fel......kitörlöm amit írok, újra megírom, aztán törlöm...mostanában sok csalódás ért...és magamat hibáztatom

Kérlek elégedjetek meg most ennyivel..majd folytatom..miután feltámadt

Minap azon gondolkodtam, hogyha unalmas perceimben végig venném, hogy az elmúlt években milyen férfiak voltak azok, akik felém érdeklődést mutattak, akkor elég egyértelmű eredményt kapnék.

Tehát vagyok én. Átlagos külső. Nem egy Candice Swanepoel, aki meseszép, és valami extrán gyönyörű. De nem is egy olyasvalaki, akire sajnálattal nézel, és akinek összesúgnak a háta mögött, hogy na ezt sem áldotta meg túl sok jóval a teremtő. 

Na ennyi elég volt belőlem, most már rátérek a lényegre. Amikor végigpörgettem, vagyis amikor elkezdtem figyelni, hogy mégis milyen típusú férfiak figyelmek fel rám, akkor, ahogy már korábban is említettem, igen világos, és tiszta volt az eredmény. Na de mire is gondolok. Nos, hogy a közepébe vágjak, sohasem figyelt fel rám egyetlen kopasz, tetovált és kigyúrt férfi, vagy sohasem kacsintott rám senki sem, aki hipszter szakállal éli az életét. Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy most csak azokra koncentrálok, akik felém kezdeményeztek. Tehát, valahogy úgy tudnám szemléltetni, mintha én közepén ülnék, és csak néznék magam elé, vagyis nem én mosolygok rá az adott illetőre..remélem meg van: 

Vagyis kopasz, kigyúrt férfiak és szakállas puloveresek sosem. Ellenben, igen gyakran rám mozdultak a következő kategória képviselői.

a, Átlagosan jól kinéző. Ez elsőre lehet nem igazán összeillő fogalom, vagyis itt az a kérdés, hogy mit is értünk átlagos alatt. Mert jelentheti azt is, hogy unalmas, olyan semmilyen..átlagos hétvége, semmi extra. De most arra gondolok, hogy az adott csoport képviselői olyanok, akik külsőre jól néznek ki, de azért nem az a kategória akikre minden nő teste megremeg.

b, A szép arcúak. Valamiért nem igazán vonzottam a nagyon férfias arcvonásokkal áldott embertársaim. És nem, nem..véletlenül se jelenjen meg senki előtt a fiatal Justin Bieber arca. De tudjátok vannak azok a férfiak, akikre azt mondják, hogy szép arcvonásaik vannak, és itt rájuk kell gondolni.

c, Azok, akik mindenkire, vagyis minden kedves lányra, nőre, asszonyra. Erről sokat lehetne írni, én nem teszem meg. Nekik nehéz, mert ők azok, akik tele vannak önbizalomhiánnyal, amit sokszor nem tudnak ellensúlyozni, amitől aztán még jobban elkeserednek, és ez oda vezet, hogy kétségbe esetten próbálnak nőhöz jutni, ami aztán két irányba mehet el. Vagy megutálnak minden nőt, vagy fogják maguk, és elköltöznek egy másik kontinensre, ott feleséget találnak és lesz vagy 5 gyerek, és élik a világuk.

De visszatérve a témához. Miután ezt végigpörgettem magamban, azon kezdtem el gondolkodni, hogy vajon más emberek, legyenek akár férfiak, vagy akár nők, és most leginkább hozzátok szólok, akik olvassátok ezt, fel tudnak e állítani egy hasonló listát. Ti milyen típusú, és most csak külső jegyek alapján nézve, férfiaknak, illetve nőknek szoktatok tetszeni?