A Nap melege végig égette a föld göröngyeit, a táj remegve lebegett a horizont felett, és kövér izzadságcseppek öntözték az utcákat, és én neki kezdtem a munkának. Azon reggelen nem sejtettem, hogy találkozom azzal az emberrel, aki megmenti a lelkem. Az életem unalmas folyóként lassan hömpölygött, a mindennapok terhe nyomta a testem, és reménytelenség volt a kísérőm. Lassan felkészültem, hogy magányosan fogok meghalni, és a síromra senki nem vet virágot. Aztán jött a délután, a nyári este, és megtaláltuk egymást a kavicsok között, és egymásba kapaszkodtunk, beleugrottunk a testünk és lelkünk medencéjébe. Nem volt kérdés, hogy ami köztünk van az jóval több egyszerű vonzalomnál, szexuális vágynál. Mert amikor egymásra nézünk, akkor a Férfit és a Nőt látjuk. És ez sokkal több mint külsőségek. Számomra Ő a legférfibb férfi, aki biztonságot ad nekem, akinek a vállára hajthatom a fejem, és aki bárhol és bármikor képes nekem esni, akinek a keze és a szája a legmagasabbra repít. Maga a szerelem.
